itt folytatom: http://schrodinger-lany.blog.hu/

Hanna-blog

Most kezdődik

2013. január 03. - Printempsfille


small_koktel.jpgMinden év vége visszatekintés is, meg előretekintés is: jönnek a fogadalmak. Kevesebbet, vagy egyáltalán nem iszunk jövőre (szilveszteri bulik után ez az elsődleges fogadalom). Fogyózni is elkezdünk (ahogy hat éve folyamatosan), természetesen sportolni is fogunk (minimum heti kétszer, de tulajdonképpen inkább megismerkedünk valami interaktív dinamikus mozgásfejlesztő videójátékkal). Megpróbáljuk az együttélést a barátunkkal/barátnőnkkel, illetve ha már együtt élünk, akkor két mondat valószínű a fiú szájából: "Ebben az évben megkérem a kezét", vagy: "Most már tényleg szakítok vele." Lányoknál: "Ha most sem kéri meg a kezem, sokkal többet kell sportolnom, hogy találjak valakit,"

Egyébként fogalmam sincs a fogadalmakról, én leszoktam róluk, hisz elég erősen korlátoznám magam a döntési szabadságomban. Plusz túlságosan szeretem a csokit.

A racionalitást csak hallomásból ismerem. Idealista vagyok, és már több szerettem is rájött féltve őrzött titkomra: megváltoztatom a jelent, a jövőt és a múltat is, ha kell. Szuper képességem titka talán, hogy unatkozom. Illetve, ha unatkozom, belepiszkálok az eseményekbe, megcsavarom, újrajátszom más díszletek között. Szerintem mások is ezt csináljak (hazugságokkal például). Sosem hazudok, de mindig mást mondok. "Igen, tökéletesen leírtad egy mondattal, milyen egy nő"-mondja apám.

2013. van és még mindig nem tudom, hogy a 13 szerencsés vagy szerencsétlen szám.

Öt éve vagyok látens és három éve elismerten, felvállaltan is sclerosis multiplexes. Először képtelenségnek tűnt felfogni a testem változásait. Egyszerűen nem voltam ura önön testemnek. Atomjaimra bomlottam, percek alatt csúszott szét a világom, hirtelen már csak hasonlatokkal tudtam kommunikálni, mint akinek már nincs kapcsolata a valósággal. Percek alatt bénultam le a fél oldalamra és küzdöttem vissza testem és önbecsülésem az elfogadható szintre. Közben spirituális nézőpontokkal bombáztak: biztos nem láttál valamit, ezt azért kaptad, mert a karmád...satöbbi.

small_vono.jpg2013-ban a fogadalmam így hangzik: soha többet nem iszom alkoholt. Még egészségesebb kajákat fogok enni. A sarki kínai büfé isteni finom szezámmagos, csípős csirkegolyóinak (édes szósszal!) soha többet nem hódolok (édes szósz nélkül sem). Főleg, hogy elvben vegetáriánus vagyok tavaly óta. A hónapok óta halogatott aquafitness-t is elkezdem végre. Jó az egyensúlynak, erősödök, de nem megerőltető és imádom a vizet, mint közeget. Lovagolni is fogok tavasztól, franciául tanulok, amint találok egy normális magántanárt, újra csellózom, vizsgadrukk nélkül befejezem a webprogramozó képzést, cseppet sem idegeskedem párkapcsolati problémák miatt. Lazulni fogok és imádni az életet.

És amikor eljön a március és megkezdődik a 3. Tysabris évem, azaz a legveszélyesebb (kitekintő: 2 éve kapom havi adagokban infúzión keresztül a Tysabrit, ami kihozott minden bénulás után maradt kellemetlenségből, amitől teljes értékűnek érzem magam és ami, ha az emberben megvan egy bizonyos vírus - és bennem megvan -, a 3. évben halálos következményekkel járhat: na, az haláli lesz!), szóval, addigra tökéletes egyensúlyban leszek magammal és a világgal. 

A bejegyzés trackback címe:

https://hannablogol.blog.hu/api/trackback/id/tr634996720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.