itt folytatom: http://schrodinger-lany.blog.hu/

Hanna-blog

25.

2013. február 15. - Printempsfille

blogra.jpg

Régebben dohányoztam, alkoholt fogyasztottam és a világ urának képzeltem magam. Lucky stricke-ot szívtam, mikor épp fittyet hánytam a világra és Camelt, amikor éjjel írtam. Puha dobozosat Svájcban, ünnepnapon méregdrága fűszeres cigit. Szívesen képzeltem magam a regényekben olvasott borozgató, dohányzó, züllött életet élő írók helyébe. A füstöt lassan fújtam ki, a bort ringattam a poharamban és komoly arccal, és nem kevesebb egoizmussal ellenkeztem. Igazából bármi ellen. Fiatal csitriként teljesen természetes, azt hiszem, hogy - túlzásokba esve - sokat képzel magáról az ember. De ha nem az (természetes), nálam akkor is így volt. Javíthatatlan egoista voltam. (Megjegyzés: még mindig tartalmazok nyomokban egoizmust, és most nem térnék ki arra, hogy mindenki egoista és hogy a nyomokban mogyorót tartalmazó élelmiszerektől egy mogyoróra allergiás ember rosszul is lehet...) Az is természetesnek tűnt, hogy egy baráti társasággal és egy üveg borral váltjuk meg alkalmanként a világot. Később is ittam alkoholt alkalomadtán, de már zavart, hogy ez a program. Nem valami mellett ittunk, hanem az ivás mellett csináltunk valamit. Mindenesetre elképzelhetetlennek tartottam az életem eme káros szenvedélyek nélkül. Kész csoda volt, hogy 10 év masszív dohányzás után 2 éve leszoktam a füstölésről! Hirtelen, persze, elkapott az erősek diadalittas mámora és dobálóztam a cigi ártalmasságával, mintha soha nem szívtam volna egyetlen bűz rudacskát sem.

Kicsit sokáig tartott, de mostanra áttértem nagyjából az egészséges étkezésre és végre elkezdtem aquafitnessezni  – Norbert barátom költői túlzása szerint 20 éve (valójában 2 hónapja) halogattam már. Egy kis tanmedencében tornázunk a világ vége után kettővel. Mintha egy burleszkbe csöppentem volna! A tanár őrült (olyan fanatikus, jó értelemben vett őrült), a tanulók anyám vagy nagyanyám korabeliek. A tanár erőtlen hangon kiabál a medence szélén, a tanulók beszélgetnek, gyerekről, főzésről, hétköznapokról. Nem tűnnek valóságosnak. Elfolyt masszák, ahogy a vízben hullámoznak. A tanár egyenesen más dimenzióban röpköd: ezoterikus bölcsességi magasságokban, miközben a szárazföldről mutogat. Rutinszerűen ugrálnak a zenére, én meg élvezem és röhögök.  Másnap örömmel konstatálom, hogy van hátizmom…

Hétvégén végigtomboltam a szombatot, egy koktélbárban és egy szórakozóhelyen mulattam. És nem ittam alkoholt! Túlértékeltem az alkoholt. Se nem voltam bátortalanabb, se nem voltam szerénytelenebb és táncolni is ugyanúgy tudtam, mintha ittam volna. Csak nem költöttem el rengeteg pénzt és furcsa volt kezelni mások részegségét, hisz látszólag józanok voltak, mint én.  Szóval, jó lány lettem. Se cigi, se alkohol, mégis tudok társaságban létezni. Hogy mik vannak?!

Ma kaptam meg a 25. infúziót. Az MR eredményem: tökéletes. Egy új gócpontom sincs! Elkezdődött a 3. évem. Kicsit bénán, de elkezdődött: az infúzió beadásánál elrántottam a kezem és félreszúrt először a nővér. Miután lecsöpögött a Tysabri adagom, teszteket kellett kitöltenem. A szokásos kérdések most ismét más megvilágításba helyeztek mindent:

Értékelje 1-5-ig, hogy mennyire fáradt, ingerlékeny, mennyire esik nehezére koncentrálni, mennyire türelmetlen, bizonytalan, tart több ideig, míg döntést hoz.

teszt_2013.februar_1.jpg

Az utolsóra 5-ös a válaszom. Ennyire tökölős még talán sosem voltam. Ezt a magánéletemre értem, mert amúgy rengeteg energiám van, nem bizonytalankodom, csak ebben az egy kontextusban: szerelem.

A szokásos számolós feladatot is meg kellett csinálnom. Elhangzik egy szám magnón, ahhoz hozzá kell adnom a következő számot, amit hallok és az eredményt kell kimondanom, majd a következőt az előző eredménye előtt hallott számhoz kell hozzáadnom. Általában kevés hibával csinálom meg, most is.

A kézügyességemet pedig egy, a gyerekkoromból ismert pálcika kirakós játékra emlékeztető feladattal mérik: időre kell felraknom a 3x3-as táblát, majd leszednem mindkét kézzel kétszer (hogy legyen összehasonlítása alap).

kirakosteszt_2013_február.jpg

Hatalmas hurrá jár a Tysabrinak ezért az első 2 évért is és összekulcsolt ujjal reménykedem, hogy továbbra is hozza/hozzuk a szintet. Ez most mindenkinek irtó sokat jelent körülöttem: felhívtam anyut, hogy elmondjam, nincs új gócpontom. Ő felhívta aput, hogy közölje ugyanezt. Mindketten sírtak örömükben.

A bejegyzés trackback címe:

https://hannablogol.blog.hu/api/trackback/id/tr565082639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.