itt folytatom: http://schrodinger-lany.blog.hu/

Hanna-blog

Ez így bonyolult!

2013. május 03. - Printempsfille

Az első pillanattól közel álltunk egymáshoz. Még nem is ismertük a másikat, de máris megnyíltunk egymásnak. Még fogalma sem volt, milyen hisztis vagyok, de mégis azt gondolta, velem fog együtt élni. Csak beszéltünk és beszéltünk. Reggel munkába menet a buszon, napközben, este hazafelé a buszon.

Barna, gomb szemeiből áradt a tisztaság és a szeretet. Mint egy romlatlan, őszinte gyerek! Néha felhúzta magát és akkor a dühe miatt vált vonzóvá. Máskor a kreativitásával vett le a lábamról. Valami eszeveszett fájdalmat hurcol magával, nem is, inkább cipel. Olyat, amitől mindig könnyes lesz a szemem, mert képtelenség, hogy egy ember mindazt ép ésszel elviselje, amit ő. Sok erőt merítek belőle. És ugyanennyit akarok visszaadni neki.

Másképp néztem rá, mint bárki másra. A szememben csillogott a világ. Olyan, mint én és én olyan vagyok, mint ő. Álmodtunk és felrúgtam mindent.

small_famaki.jpg

Az a fajta ember voltam, aki rózsaszín ködben úszott mindig, majd nagyot esett, de nem érdekelte, leporolta magát, felállt és továbbment, újra szerelmes lett. Táncoltam a magaslatokon, a felhőkön, elvesztettem az eszem és jó volt. Nem érdekeltek a következmények, csak a pillanat. Az a gyönyörű pillanat, amikor valami megmagyarázhatatlan erő kéjes gyönyörben görcsbe szorítja gyomrod, és össze-visszabeszéltet. Aztán lebénultam.

Az egyetlen és ez idáig utolsó hosszú párkapcsolatom Lapfej volt. 3 év. Együttélés és a többi. Szakítottunk és lebénultam. Bár hülyeségnek tartom a lélek és az sclerosis ilyen szintű összekapcsolását, emlékszem arra az őrjítő pillanatra, amikor minden elveszetnek tűnt és én tényleg azt hittem, megbolondulok a fájdalomtól. Csak zokogtam és zokogtam. Megállt a világ. Hosszú hónapokig épp csak lézengtem az üres térben és meg akartam halni. Aztán lebénultam.

Valami meghalt bennem. Már nem tudok akkorát csalódni, de nem is tudok rózsaszín ködben úszni. Olyan páncéllal vérteztem föl magam, hogy én se tudom, hogy távolíthatnám el. Önkéntelen védekezés.

bubiban en.jpg

Még most is sokszor vagyunk együtt a Barnaszeművel: sétálunk, beszélgetünk, a vállára hajtom a fejem, ostobaságokról locsogok és ő megsimogat, hogy nem baj. Segít a programozásban, majd kiborul, hogy miért nem fogom már föl, összeveszünk, és miközben pakolok, hogy hazamenjek, meglátom a mágnes táblát, amit szülinapjára vettem viccből, és amire minden reggel egy kedves üzenetet írt egy kis rajzzal. Ott a színes pöttyös bögrém is a mosogatóban és a szappantartó alakú rattan fetrengő, amiből fölállni nem lehetett, de kényelmetlen pozícióban filmet nézni, igen.

Máskor elmegyünk fotózni vagy fagyizni, moziba, kirándulni, biliárdozni. És dumálunk. Én maszatos leszek a fagyitól, ő letörli, és megállás nélkül dumálunk. A munkahelyen csokit vesz nekem, én ebédet viszek neki, együtt kávézunk, hazafelé elolvadunk a kisgyerekektől és dumálunk, veszekszünk, dumálunk.

A szobámban az egyik falon az a kép lóg, amit ő csináltatott egy vászonra a saját fotójából. A kedvenc hidamat ábrázolja, ami előtt sokáig szobrozott, míg elkészült a legjobbnak ítélt kép. A másik falamon az Eiffel tornyos naptár lóg, amit egy antikváriumból szerzett, mert Párizs mániás vagyok. A fürdőszobában a hajszárító turbántörölköző, amire az egyedi hímzést nekem csináltatta.

DSC_0036.jpg

Nem tudom jól kezelni a konfliktusokat. Ha megbánt, szakítok. Tudom, hogy butaság, mert mindenki hibázik, meg kell tudni beszélni. Borzasztó sokat kell még tanulnom erről a párkapcsolat dologról.

Az egyik barátnőm pasija azt mondta, velem nem bonyolódna párkapcsolatba, túl bonyolult és hisztis vagyok. Tény, aláírom. Nagyon sok dologban kell fejlődnöm, hogy könnyebben emészthető legyen a stílusom. Vajon ez lehetséges így, közel a 30-hoz még?

Egymást Tennek hívtuk. Te és én, ékezet nélkül, összeolvadva, mert hiányolom a MI-ből az individuumot. Azt hiszem, félek, hogy kalitkába zárnak, borzasztóan ragaszkodom a szabadságomhoz. Olyan vagyok, mint a tenger: olykor haragos, de amúgy kellemes, szerethető., makacs, megfoghatatlan, szabad. De szeretem és igénylem is, ha valaki tud kezelni, helyre tud rakni, meg- és ki tud ismerni. És sosem kéne olyan pasi, aki csak egy egyszerű nőre vágyik.

Veszettül tud hiányozni Ten.

A bejegyzés trackback címe:

https://hannablogol.blog.hu/api/trackback/id/tr675280164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.