itt folytatom: http://schrodinger-lany.blog.hu/

Hanna-blog

Örömküszöb

2014. augusztus 23. - Printempsfille

 

 

2014. augusztus 23.

Nemrég megégettem magam a vasalóval. Inkább kellemetlen bizsergést éreztem, mint fájdalmat. Sehol nem volt ez ahhoz az érzéshez képest, mikor úgy éreztem, belülről égetik, perzselik, pörkölik a bőrömet. A fájdalomküszöböm meglehetősen kitágult. Elég jónak mondható.

Jó, addig, amíg nem kell fogorvoshoz mennem. A gondolattól is irtózom, hogy valaki a számban matat, sőt fájdalmat okoz. Plusz frusztráció, hogy nem is látom, hogy mit csinál. Az infúziónál mindig nézem, ahogy belém szúrják a tűt (egyszer fordítottam el a fejem, akkor is elkaptam a kezem, így félreszúrt a nővér). Szóval, a fogorvoshoz menetelem a következőképp szokott kinézni:

Magabiztosan benyitok a rendelőbe, kellemesen elviccelek a dokival mindenféle kevésbé fontos együgyűségekről, majd helyet foglalok a kényelmes karosszékben. Nem is értem, miért vannak rossz emlékeim a fogorvosi rendelőkről – gondolkodom -, hisz ez a szék tök kényelmes, a doki kedves, az eszközei tiszták, és még a nap is süt.

Aztán drámai hirtelenséggel megdönti a fejem, máris a plafon lesz a panorámám, majd a számba világít, kocogtat, matat, vizsgál. Nem vészes. És ekkor előveszi a fúrót például. Még hozzám se ér, már kiabálok.

furas.gif

A doki megáll és megkérdezi, mégis mi a frász ütött belém, még nem csinált semmit.

-          Vagyis beismeri, hogy ha csinálna valamit, akkor okom lenne az üvöltésre – motyogom a kétes logikájú mondatot pöszén, mert a számat kissé kitámasztja azzal a kis tükrös izével.

-          Maradjon nyugton! Meg se fogja érezni!

Na persze! A végén még közli „tapintatosan”, hogy esetleg valamikor majd szájsebészhez is el kell mennem, mert a bölcsességfogaimnak nincs hely.

-          Majd megoldják! Azért bölcsek. Na, viszlát! – És kiviharzom.

A fájdalomküszöböm simán kiterjed az agy-gerincvelő folyadék vételére, az önmagamat vasalóval való megégetésre, még a gyulladás által okozott belső égési fájdalmakra is, de a fogorvosra, pláne a szájsebészre, na azokra nem. A gondolatára sem. Fúj!

Úgy fair szerintem, ha van fájdalomküszöb, akkor legyen örömküszöb is. Kinek mekkora az örömküszöbe? Van az a boldogság, ami elviselhetetlen? (A boldogságtól ordítani, ugyebár.) Lennie kell, mert olyan sokan menekülnek előle, félnek tőle. Félnek, hogy túlcsordul. Kordában akarják tartani, nem is merik elhinni. Pedig szerintem csak élvezni kell a pillanatot, nem gondolkozni (legalábbis nem sokat), csak átadni magunkat a pillanat örömének. Dolce vita! Na, persze könnyen dumálok, de ez nagyon is nehéz. Gyakorolni kell, gondolom. Mint a biciklizést.

Mondjuk, hogy ha alacsony az örömküszöböd, akkor kevés örömöt bírsz ki, ha magas, akkor sokat.

Nemrég vízi ejtőernyőztem. Elképesztő érzés úgy tenni, mintha repülnél! Olyan gyermeki öröm! Kitártam a két karom és futottam a levegőben. Meg röhögtem.

blogra_1.jpg

Hetente többször járok koncertre. Nem hiszem, hogy valaha képes leszek elmondani, mit jelent számomra, hogy újra táncolhatok. Hogy megint képes vagyok rá (bár ez már nem újdonság). Akkor is, ha nem tudom olyan gyorsan mozgatni a bal lábam, ahogy a jobbat.

 

fuggoszek.jpgfotó: pinterest.com

De múltkor csak ültem egy szivárványszínű függőszékben a Városligetnél a szikrázó napsütésben. Velem szemben is ült valaki, tátott szájjal aludt, mint akit kiütöttek. Mosolyogtam rajta: le kéne fotóznom. Lustultunk. Már én is csukott szemmel ejtőztem, mikor fölém magasodott, eltakarva a napot a tátott szájú.

-          Nem tudom, hogy csinálod, de mindig boldog vagyok veled – mondtam neki.

-          Helyes. Gyere, igyuk meg azt a kávét, mert mindjárt elalszom…

 

Azt hiszem, ezek már súrolják az örömküszöbömet, de azért még vígan elviselem.

A bejegyzés trackback címe:

https://hannablogol.blog.hu/api/trackback/id/tr716629821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.