itt folytatom: http://schrodinger-lany.blog.hu/

Hanna-blog

Úszni tanulok

2015. augusztus 07. - Printempsfille

Imádom a gyerekeket! Kicsit, nagyot, szemtelent, szeleburdit, okoskodót, hangosat, szótlant, menőt, vagy ügyetlent, mindet. Vannak emberek, akik egyáltalán nem szeretik őket, idegesítőnek találják őket, van, aki másét nem szereti, csak a sajátját, vannak, akik inkább állatbarátok, és vannak azok, aki nem válogatnak, és mindet szeretik. Ilyen vagyok én is. Ha rájuk nézek, emlékszem, mit csináltam abban az életszakaszban, amiben most ők vannak (leszámítva a csecsemőkort, mert arra nem emlékszem), ezért értem meg a tinik lázadását, szófogadatlanságát, hisz tudom, milyen tinédzser voltam (szörnyű).

Ha valakinek babája születik és megosztja a közösségi hálón, én olvadok. Bár, én magam nem osztanék meg képet a saját gyerekemről, legfeljebb jelzésértékűt: ahogy a karomban van, de a kamerának háttal, vagy a babakocsiban, de nem látszik a baba, de ezt tényleg mindenki maga dönti el. Valaki már féléves korában menő!

Szóval, a tízévente egyszer látott ismerőseim babáinak is mérhetetlenül örülök. Valahogy minden nő megfiatalodik a babavárástól!

Minyon terhes. Na, ez már duplaplusz jó dolog ám! Ő is megfiatalodott, és ennek köszönhetően úgy néz ki, mint egy tizenöt éves (eddig is húsznak tűnt max., pedig mindjárt harminc), és néha úgy néznek rá az emberek, ahogy egy megesett tinédzserre szokás. Mókás.

11852585_10205640172298231_1097396892_o.jpg

Minyon design :)

Minyon a leghiggadtabb, legmegfontoltabb, legbölcsebb barátnőm. Egy olyan barátnő, aki minden műfajú filmről le tudna mondani, kivéve a meséket. Állandóan meséket akar nézni! Tök jó feleség szerintem: jó háziasszony, türelmes, meg minden, ami egy jó asszonyi léthez kell. És még kreatív is, a gyerek szobáját máris kifestette. Na most: aki kreatív, imádja a meséket, türelmes, és még főzni is tud, az nyilvánvalóan jó anya lesz! Már most is az. Ezt a gyereket is úgy várom, mintha a sajátom lenne. Őrület!

Minyonnal tartottunk anno egy masszív fél-, egyéves mosolyszünetet, így kicsit, azt hiszem, kiestem a cukros bödönből. Azt hittem.

Nemrég a férjével együtt nagy bejelentést tettek: felkértek, hogy legyek én a baba keresztanyja. Köpni-nyelni nem tudtam örömömben, hiszen ez elég klassz hír, de álmomban nem gondoltam volna. Megkérdeztem, miért pont én (mert én állandóan mindenre rákérdezek...).

- Azért, mert szereted a gyerekeket és remek példakép leszel számára – mondta Minyon. Nem is sejti, hogy halálra fogom kényeztetni a kölykét!

keep-calm-you-are-the-perfect-godmother.png

Sosem voltam még ilyen felelősségteljes pozícióban. És ezt előjátéknak veszem. Van egy kaktuszom, az elmúlt fél évet túlélte, megfelelően gondoskodom róla (csitt, tudom, hogy a kaktusz igénytelen, de jópárat kinyírtam már így is azelőtt). Szóval, szintet léptem: kaktusz, keresztgyerek, aztán jöhet a saját. Bár a kaktusz, keresztgyerek közé beiktattam volna még egy kaméleont is, de jó lesz így is.

Két dologra jöttem rá: bírom a felelősséget. Tetszik a dolog, akkor érzem a sajátomnak, ha felelősséget kell érte vállalnom.

Talán, ha az embereknek felelősséget kéne vállalniuk picit a városért, a sajátjuknak éreznék, és nem lenne ennyi szemét az utcán (belváros), de ez más tészta.

A másik, amire rájöttem (ez nem túl nagy felfedezés): nyáron jó! Ha nyár van, vagy legalább tavasz, annyi életerőm, energiám van, hogy el tudnám vele látni egész Európát, de Magyarországot biztos. A tél teljesen leszív, tehát a tél nem jó. Amíg tart a nyár, én boldog leszek, az tuti. Utána meg majd elutazom valami melegebb éghajlatra.

Ja, és még egy harmadik örvendetes dologra is rájöttem, ami nem elhanyagolható képesség az egyetemen: ha akarom, tudok tanulni, van kitartásom, és nem vagyok ostoba. Csak lusta az esetek túlnyomó részében. Elég masszívan ráfeküdtem a franciatanulásra (napi öt óra) és látványosan fejlődtem, amíg…

…amíg nem jött valami fontosabb. De ez tényleg fontosabb, nem csak kibúvó! Esküszöm.

szovegszerk.jpg

DP, a kiadó rám bízott egy szöveget szerkesztésre. Mint a keresztanyaságnál: köpni-nyelni nem tudtam örömömben. Én? Azt mondta, jó a helyesírásom, jó meglátásaim vannak, hajrá! És zsupsz, bedobott a mély vízbe. Szeretem, hogy így tanítanak úszni: Minyon és DP.

Amúgy, ami az SM-et illeti: fogalmam sincs, hogy SM-beteg vagyok-e még egyáltalán. Nyáron tuti, hogy nem. 

A bejegyzés trackback címe:

https://hannablogol.blog.hu/api/trackback/id/tr877688286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.