Szia Papa! Hogy vagy? Vagyis: hogy nem vagy? Milyen a nemlét? Kétségbeejtő, ijesztő? Akkor pont olyan, mint a lét. Vagy felszabadító, mámorító? Ez is megesik létezőként is. Huszonsok éve nem beszéltünk. Nem gondoltam, hogy van értelme. Nem is sokra emlékszem közös…

Tegnap volt alkalmam belenézni a keresztfiam szemébe. Az jutott eszembe, mennyire tiszta, és most, hogy még öntudatlan, olybá tűnik, hogy az egész világ rendjét érti. Mint akit most szakítottak ki a tökéletességből. Belecsöppent egy – akármennyire is zseniálisak a szülei –…