Bamm-bamm – kong a harang és, hogy nyomatékot adjon szándékának, még ötször megismétli: hat óra. Sötétben sétálok Budán, és valami nagyon szorít belül. Legszívesebben elüvölteném magam. Ott a katolikus templom előtt, a vásárcsarnok és a Nagyi palacsintázója meghitt…

  Szia Papa! Hogy vagy? Vagyis: hogy nem vagy? Milyen a nemlét? Kétségbeejtő, ijesztő? Akkor pont olyan, mint a lét. Vagy felszabadító, mámorító? Ez is megesik létezőként is. Huszonsok éve nem beszéltünk. Nem gondoltam, hogy van értelme. Nem is sokra emlékszem közös…

Jelentem: élek. Az a helyzet, hogy már egyáltalán nem úgy gondolok magamra, mint SM-betegre. Őszintén szólva, azt gondolom, hogy már nem is vagyok az. Az agy igen érdekes és összetett képzelgésekre, hallucinációkra képes. Lehet, hogy most ezt hallucinálom, de valószínűbbnek tartom, hogy…

Nekem az összes újév kapásból egy merőben új dologgal kezdődik: egy évvel rögtön idősebb leszek, ahogy elhagyjuk december 31-ét. Minden születésnapomon felrémlik, amit apám mondott 40 éves korában: a lelkemben még mindig 17 vagyok. Számomra egyrészt nagyon nyomasztó volt a…

  Süt a nap, tavasz van! A munkahelyemet szeretem, eljárok sportolni, mindjárt végzett webprogramozó leszek, az én barátaim a legjobbak a világon, a családomról nem is beszélve. Kerek az életem. Ha kicsit kásás is, nem egészen tökéletes formájú, de kerekdedecske, alakuló,…

Garfield utálja a hétfőt. Én is. A vasárnap a kedvenc napom, amihez hozzájárul, de nem okozója az a tény, hogy mostanában az egyetlen abszolút szabad napom a héten. A vasárnap egyetlen kiküszöbölhetetlen hibája, hogy hétfő követi. Még 17 évesen (ha jól emlékszem), írtam egy…