Jelentem: élek. Az a helyzet, hogy már egyáltalán nem úgy gondolok magamra, mint SM-betegre. Őszintén szólva, azt gondolom, hogy már nem is vagyok az. Az agy igen érdekes és összetett képzelgésekre, hallucinációkra képes. Lehet, hogy most ezt hallucinálom, de valószínűbbnek tartom, hogy…

  Kicsit féltem. Néha. De hát mi lesz velem? Hisz mindig azt hallom, hogy rendetlen vagyok, és főzni se tudok, sőt, nagy eséllyel ellepnek majd a bogarak, mert folyton csak a laptopomat birizgálom. Tőlem aztán úszhat is a lakás, az se érdekel, mondták. Máskor örültem, nagyon…