itt folytatom: http://schrodinger-lany.blog.hu/

Hanna-blog

Hanna-blog

Mindenki jó valamiben - tanmese másképp

2014. szeptember 08. - Printempsfille

 

 

Gyerekkorunk összes tanmeséje arról szólt, hogy mindenki jó valamiben (meg arról, hogy a szerelem örökké tart, persze). Legalábbis az én gyerekkoromban.
Fel is lélegeztem: csodás, akkor én is jó vagyok valamiben, csak meg kell találnom, hogy miben.
Tizenévesen határozottan úgy éreztem, hogy megtaláltam. Sőt, nagyképű voltam, de ezt a tini énem fékezhetetlenségének tulajdonítom: nyilvánvaló volt, hogy írni tudok. Egy Gogol vagyok, egy Kafka! Cö, mit nekem iskola, az írás belülről jön!


alom.jpg

De senki nem akart felfedezni.
Hm…
Elég sokáig elhitettem magammal, hogy ez azért van, mert mindenki hülye (csak én vagyok gőzmozdony).
Valahogy eljött az a súlyosan nyomasztó mélypont, amikor rájöttem: beképzelem, hogy jól írok, és elhitetem másokkal is (tulajdonképpen menedzsernek, politikusnak, de minimum telemarketingesnek kéne lennem, azok mindent elhitetnek bárkivel).
Gogol és Kafka? Még Coelho sem!
Kicsit átestem a ló túloldalára: nekem semmi nem sikerülhet. El vagyok átkozva, béna vagyok…

dead-sea-israel-asia.jpg

Amikor a Holt-tengernél voltam és láttam azt a sok embert, ahogy lebegnek a vízfelszínen, meg voltam róla győződve, hogy én leszek az egyetlen szerencsétlen, aki szégyenszemre lesüllyed a tengerfenékre.
Persze nem így lett, ahogy beleléptem, feldobott az iszonyú sós víz. El se hittem, hogy ilyen van.

Azért írogattam tovább. Magamnak. A fiókomnak, vagy fiókjaimnak. Szerintem nincs olyan zug a szobámban, ahol ne lenne valami irományom, a laptopról nem is beszélve…
Néha egész jókat tudtam kihozni magamból. Akkor, amikor elkapott az az izé…az ihlet. Máskor fújjogva, vagy sajnálkozó mosollyal olvastam vissza, amit írtam: ezt komolyan gondoltam?

Végül, ugye, elküldtem néhány kiadónak a naplómat, aminél őszintébbet soha nem írtam még.
Emiatt volt egy kis félsz is bennem: vajon hogy fogadják majd ezt mások? Akikkel együtt dolgozom, pölö.

A kultúra egy olyan dolog, amiről legelőször mond le az ember, ha meg kell húznia a nadrágszíjat. Mondjuk akkor én is, ha a kultúra az oly nagy sikert aratott Szürke ötven árnyalata című olvashatatlan ponyvát jelenti.
Vagyis nem túl jövedelmező kultúrát „csinálni”.
Manapság mindenki lehet író, csak pénz kell hozzá. Kiadod a saját műved, hátba veregeted magad és juhé.
Ezt nem akartam. Szerettem volna, ha valaki értékeli is. Ha nem kell pénzt belefektetnem.
A Minerva után több kiadó is megkeresett és mindegyik azt írta, hogy meg van véve a sztori. Jó, kicsit stilizáltabban, de ez volt a lényeg. Vagyis még el is dönthettem, hogy kinek a kezei közé adom! Hű, váó!
Nem egyszer gondoltam arra, hogy erről még senki nem írt, így teljesen mindegy, milyen a könyv, minden rosszból lehet jót kihozni hiperszuper marketinggel (lásd a fentebb említett szörnyűséget – elnézést, ez az egyetlen könyv, amitől ennyire kiborulok, esküszöm).

kiado.jpg

Írtam nemrég egy előszót a könyvhöz, amiben pár dolgot megmagyarázok. A kiadó összevissza dicsérte! Irtó jól esett! Már ezért érdemes volt megmutatnom a naplómat.
Mondjuk, nem tudom, mikor lesz belőle könyv formátumú matéria, mert mint mondtam, kultúrát „csinálni” nem jövedelmező, magyarán, ha lesz rá lové (pályázatok útján és a többi), de nem baj, ráérek. Kiírtam, odaadtam, elengedtem: aláírtuk a szerződést.
Egy kicsit teljesült a tini képzelgésem, és ugyanúgy, mint a Holt-tengernél: nem hittem, hogy ilyen van, de a tanmeséknek igazuk van.
Illetve még azzal egészíteném ki, hogy azt kell tenni, amit igazán szeret az ember. Amiért szívét, lelkét odaadja, amitől bezsong, és az is igaz, hogy ha nagyon akarja, teljesülnek az álmai (bármennyire is közhely).

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hannablogol.blog.hu/api/trackback/id/tr806681943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása