Bamm-bamm – kong a harang és, hogy nyomatékot adjon szándékának, még ötször megismétli: hat óra. Sötétben sétálok Budán, és valami nagyon szorít belül. Legszívesebben elüvölteném magam. Ott a katolikus templom előtt, a vásárcsarnok és a Nagyi palacsintázója meghitt…

  Szia Papa! Hogy vagy? Vagyis: hogy nem vagy? Milyen a nemlét? Kétségbeejtő, ijesztő? Akkor pont olyan, mint a lét. Vagy felszabadító, mámorító? Ez is megesik létezőként is. Huszonsok éve nem beszéltünk. Nem gondoltam, hogy van értelme. Nem is sokra emlékszem közös…

Tegnap volt alkalmam belenézni a keresztfiam szemébe. Az jutott eszembe, mennyire tiszta, és most, hogy még öntudatlan, olybá tűnik, hogy az egész világ rendjét érti. Mint akit most szakítottak ki a tökéletességből. Belecsöppent egy – akármennyire is zseniálisak a szülei –…

A minap kiborultam. Plusz a megszokottnál is többet hisztizek mostanában. Elég nehéz kiszűrni, hogy mi az, ami a gyógyszer miatt van, és mi az, ami esetleg tök más miatt. Igazából, felesleges is, a lényeg a megoldás. Az tuti, hogy a Tamagotchi sokkal jobban megbolygatja a szervezetem…

Késve érkezik. Az asszisztens már tegnap mondta, hogy késni szokott, a harmadik kerületből jön ugyanis. Néha halknak szánt, de az üres váróteremben a csempéket megremegtető krákogással hasítom meg a csendet. Illedelmesen a szám elé kapom a kezembe gyömöszölt sálam és saját…

Repülés. Szárnyalás. Álmomban mindig úszom a levegőben, veszélyes manővereket hajtok végre, és nagyon boldog, felszabadító érzés a levegőben úszkálni. Nem emlékszem, hogy mikor kaptam kedvet a siklóernyőzéshez. Az biztos, hogy már az Életrevalók c. film előtt. Abban van…

Néhány jelzőt, jellemzést nem egy embertől hallok folyamatosan. A legjellemzőbbek: királylány – egymástól független emberek királylányoznak, azt hiszem, a naivitásomra céloznak, színes, rózsaszín buborékok és csillámpónik vannak a fejedben – ezzel meg, gondolom, az…

Imádom a gyerekeket! Kicsit, nagyot, szemtelent, szeleburdit, okoskodót, hangosat, szótlant, menőt, vagy ügyetlent, mindet. Vannak emberek, akik egyáltalán nem szeretik őket, idegesítőnek találják őket, van, aki…

Jelentem: élek. Az a helyzet, hogy már egyáltalán nem úgy gondolok magamra, mint SM-betegre. Őszintén szólva, azt gondolom, hogy már nem is vagyok az. Az agy igen érdekes és összetett képzelgésekre, hallucinációkra képes. Lehet, hogy most ezt hallucinálom, de valószínűbbnek tartom, hogy…

  Kicsit féltem. Néha. De hát mi lesz velem? Hisz mindig azt hallom, hogy rendetlen vagyok, és főzni se tudok, sőt, nagy eséllyel ellepnek majd a bogarak, mert folyton csak a laptopomat birizgálom. Tőlem aztán úszhat is a lakás, az se érdekel, mondták. Máskor örültem, nagyon…